Edzés és a válogató…
2009 szeptember 6. | Szerző: Sharon
Tele vagyok energiával…
A héten sikerült eljutnom háromszor a fitness terembe, aminek rendkívül örülök és a továbbiakban is tartani akarom ezt a tempót. Mert ha egyszer leállok, akkor az is lehet, hogy nem fogom tudni végig csinálni. Elgyengülök vagy ilyesmi…ezért most betegnek sem szabad lennem!!! Ezt programoztam be az kis agyambaJ.
Rendkívül sok tervem van, egyelőre úgy érzem, hogy véghez tudom vinni őket. Mindenhez nagy akaraterő kell ezt már a táncolás során megtapasztaltam. Még nem fogytam, de könnyebbnek érzem magam és ez által nem vagyok elkeseredett. A gyomromat próbálom nem leterhelni és tök jól megy, hogy 18 óra után nem eszem semmit, csak szénsavmentes ásványvizet iszom. Reggelente mindig megettem egy rántott csirkemelles szendvicset a munkahelyemen, ennek már vége és nem bánom. A büfés lány is mindig megszokta, hogy ad egy ilyen szendvicset, mondtam neki, hogy ennek most már vége, láttam az arcán a meglepődöttséget meg azt is, hogy mennyi pénztől esik elJ, de hát ez van nem szabad ugyebár..
Szóval most még nagyon lelkes vagyok meg minden. Egy kissé ma elkezdett fájdogálni a bal térdem, de ez még nem tántorít el a holnapi edzéstől.
Szombaton voltam a válogatón is. Sokan jelentkeztek és sorszámot kellett húzni. Nekem a 63 jutott (Anyukám szülinapi dátuma (06.03), mikor megláttam azt gondoltam nem hiszem el ez valami égi jel), reméltem szerencsét hoz. Szóval elkezdődött szépen sorjában a válogatás mindenkinek be kellett mutatkoznia, hogy miért jelentkezett és hogy mióta táncol ezek voltak többnyire a főbb kérdések. Közben választani kellett egy néptáncos ruhát (most nem tudom pontosan, hogy ezek a Vígszínház ruhái voltak-e vagy valahonnét hozták, ezt megkérdezve nem kaptam választ), amiben megjelenünk és azt a zsűri előtt a kiválasztott ruhában meg kellett jelenni. Sokáig tanakodtam és szerintem jól döntöttem, hogy kalotaszegi népviseletet választottam. Ha valaki nem látott még ilyet, akkor most tessék megnézni:
A viseltekben a VII. századi erdélyi úri díszítések, szabásformák találhatók meg. A legfelső alsószoknya be van rakva. Különleges színgazdagságának és díszességének köszönhetően a magyarság egyik legismertebb hagyományos népviselete. Ha jól megnézi az ember ezt nem kis munka felvenni. És a párta meg nagyon szorította a fejemet. De megdicsértek. Szóval sorra kerültem és jöttek a kérdések, először is azt kérdezték miért ezt a népviseletet választottam. Mire én, mert ez az egyik kedvencem és imádtam ezt táncolni. Erre ők és miért csak az egyik, van még ezen kívül? Mondtam igen a szatmárit is szeretem vagy a mezőségit, de mivel szatmári népviseletük nem volt és a mezőségit más vette fel ezért én ezt választottam. Ezen elmosolyodtak. Majd kérdezték azt is, hogy tudok-e kalotaszegi népdalokat, mondtam persze. Erre ők el is tudnám énekelni, most ha arra, kérnének? Mondtam igen, ha gondolják, eléneklem szívesen az „Ablakomba besütött a holdvilág” címűt. Mondták az jó lesz, azt ők is ismerik. Így hát minden zenekari kíséret nélkül elkezdtem énekelni és olyan jó volt a színház akusztikája, hogy nem is kellett mikrofon hozzá, oly hangos volt, hogy csuhajjJ. A dal így szól:
1. Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én Babám abba fésüli magát.
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm Babám, hogy eddig szerettél.
2. Édes Rózsám, ha meguntál szeretni,
Szabad Néked más szeretőt keresni.
Adjon az Ég szebbet, jobbat nálamnál,
Nékem pedig csak olyat, mint Te voltál.
Ezt a dalt különösen szeretem, szerintem sok igazság van benne és sokan magukra ismernek. Furcsálltam, hogy először énekelnem kellett, holott néptáncosokat keresnek. De mindegy is, mert utána a tánc következett. Kérték, hogy forogjak egyedül a színpadon. Ezt rögtön gondoltam, hogy kérni fogják, mivel a kalotaszegiben a forgásnál nem szabad a „fejet a kapni”, azaz más táncoknál ez lehetséges, de ez tiltja, hogy mindig ugyanarra a pontra nézzen az ember, tehát erre nagyon kellett figyelnem, továbbá arra, hogy lejtett a színpad és ne dülöngéljek össze-vissza. Meg, ha valaki nem kapja a fejét (ez táncos kifejezés), akkor könnyen elszédülhet. Aztán jött egy fiúcska (azért írom így, mert olyan tejfeles szájú volt, azaz nem volt több 18-nál), akivel zenére táncoltam egy keveset. Hát ez is tetszett nekik. Majd annyi mindent kérdeztek még, hogy már nem is emlékszem, de tudom, hogy még magyarázkodnom is kellett, hogy miért tanultam mérnöknek és miért nem lettem hivatásos táncos, ezen sokáig filozofáltak, hogy szerintük a kettő nem fér össze, szóval a végén már alig vártam, hogy befejezzék és azt mondják, nincs több kérdésünk, elmehet.
Igazából nem szeretem én ezeket a pofaviziteket, mert úgy mérnek végig a tekintetükkel (közben néha mosolyognak), hogy úgy érzem, valami portéka vagyok és árulom magam…
A végeredmény jó is meg nem is. A jó hír, hogy továbbjutottam és lesz még egy forduló, aminek az időpontját még nem tudom. A rossz hír, hogy nem tudom, hogy elmenjek-e mert legeslegvégén kiderült, hogy minden nap hétfőtől szombatig 10-14 óra között vannak a próbák, amikor én ugyebár dolgozom. Tehát annyiban maradtunk, hogy majd jelentkeznek úgyis, hogy mikor lenne a következő „hiénatalálkozó” és akkor majd eldöntöm, hogy mit csinálok….
Hát ennyi történt.
Remélem Mindenkinek a legjobbakat és további szép estét!
Sharon
Ui.: És bevált a 63-as, köszi Anya!!!
Tervek a jövőre nézve…
2009 szeptember 1. | Szerző: Sharon
Elég sok minden kavarog a fejemben és most úgy érzem, le kell írnom, mert csak gyűlik.
Szóval nagy elhatározásra jutottam, ill. már megfogalmazódott bennem e dolog régóta. Arról nem írtam korábban, hogy miután vége lett a táncnak felszedtem magamra egy pár kilót, amire egyáltalán nem vagyok büszke. Lehet, hogy ezért sem tettem említést egyik bejegyzésemben sem, mert valahol ez számomra szégyen…
Szó szerint egy szégyennek érzem az egészet, én aki mindig olyan kis tip-top voltam, egyszerre megváltozott az alakom, olyan alaktalan lettem, nem vagyok már igazi táncos alkat, nem lennék sem színpadra való és baromira zavar. Persze lehet, h egy Idegen, aki most ezt olvassa, azt gondolja, óh hát mit törődöm ilyesmivel, vannak ettől súlyosabb problémák az életben, ami való igaz is és nem akarok sajnálkozni, az én hibám. Tennem kellett volna többet ezért, hogy ne következzen be, jól tudom. Bár a hátam elég sokszor közbeszólt és erre nagyon haragudtam.
De most nagyon határozott vagyok, és nem engedek semmilyen kísértésnek, mint ahogy eddig is nagyjából véghezvittem a terveimet, talán ezt is be tudom fejezni jó eredménnyel.
Nem szeretnék gyorsan lefogyni, a cél a jövő nyár vagy tavasz és kb. 15 kg mínuszról van szó. Örülnék a 20 kg-nak is, de talán az már tényleg sok és nem kéne, hogy anorexiás legyek, ugyebár. Rengeteget agyalok azon, hogy vajon mi az optimális? Tény, hogy meg akarok szabadulni ettől a tehertől, mert akárkivel találkozom, rögtön elsőre az tűnik fel, nem vagyok már olyan vékony és jön a következő kérdés, h talán csak nem abbahagytam a táncot…Ebből most már elég. Érdekes, hogy eddig nem zavart annyira mások véleménye. Jelenleg is igazából saját magam határoztam így. Kíváncsi lennék, hogy mi van azokkal az élsportolókkal, akik egyszer csak ripsz-ropsz abbahagyják. Vajon ők is egy cipőben járnak Velem?
A tánc miatt sok erőm van és kitartó vagyok, remélem a hátam is így akarja. Agyamat már teljesen átprogramoztam, mert ugye minden az agyban dől el. Én hiszek az agykontrollban.
Szombaton egy természetgyógyásznál is voltam, aki egyébként ráadásul belgyógyász is. Sok érdekes dolgot mondott, de a lényeg elsősorban az agy szerepe (a kisagynak 3 év kell ahhoz, hogy tartani tudjuk azt a súlyunkat, amire lefogytunk, állítólag utána bármit és bármennyit ehetünk). Aztán persze 18 óra után ne együnk semmit, ez alapszabály, inni viszont lehet, de csak és kizárólag szénsavmentes ásványvizet. Fontos még a mérsékletesség, naponta 5x kell enni és keveset. A legfontosabb talán az szerintem, hogy el kell hinni önmagunknak, hogy sikerülni fog lefogyni. Végül rám kapcsolt egy gépet, amely által meg tudta mondani, hogy mit ehetek és mit ne egyek. Fantasztikus dolog volt, de ebben már egy kicsit kételyeim vannak. Lényeg, hogy ha tehetjük csak és kizárólag lisztmentesen, cukormentesen ill., zsiradékmentesen főzzünk. Vagy helyettesítsük azokat valamivel, pl.: az olajt teavajjal.
Sok igazság van ezekben, de én akkor is megpróbálok sportolni újra…majd vigyázok magamra megígérem Nektek! Csak óvatosan az elején. Ki fogom próbálni ismét a stepp-aerobikot v. dance-steppet. Muszáj, mert úgy érzem ezek nélkül nem fog sikerülni, sanyargatni magamat meg nincs értelme. A tánc volt eddig is az életem része, hát ha azt már úgy és olyan szinten nem lehet, kell egy másik megoldás. Persze mellette marad még a gerinctorna, hiszen ha azt nem csinálnám elképzelhető, hogy fel sem bírok majd kelni.
Úgy döntöttem, hogy a jógát is elkezdem, csak legyen időm mindenre párom, munka és háztartás mellett. Kedvesem szerencsére támogat, de Ő is résen lesz, és ha úgy látja majd, hogy nem mehetek tornára, mert fáj mindenem akkor bizony nem fog elengedni, rám zárja majd a szobaajtótJ. Sokszor áldom az eget, hogy vannak, akik szeretnek, és én viszont szerethetek. Ez mindennél fontosabb tudom. Még a fogyózástól is sokkal fontosabb.
Közben egy válogatóra készülök, amit a Vígszínház szervez és szeptember 5-én lesz. Néptáncosokat keresnek, ill. különböző karaktereket a „Hegedűs a háztetőn” c. musicalhez. A darabot 2010 februárjától fogják játszani és 2009 novemberétől lesznek a próbák. Ezért gondoltam elmegyek, próba cseresznye. Úgysem ez az első ilyen válogatás, amin részt veszek. Majd megírom milyen volt.
Addig is Mindenki vigyázzon magára és egymásra!
Sharon
A nap híre
2009 augusztus 27. | Szerző: Sharon
Sólyom László, A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta:
Szirmai Béla Erkel Ferenc-díjas koreográfusnak, a volt KISZ Központi Művészegyüttes művészeti vezetőjének,a Talentum Táncművészeti Szakközépiskola szakmai igazgatójának.
“Vicces” napom volt…
2009 augusztus 24. | Szerző: Sharon
Hát mindegy rászántam magam, mármint a melóra….nem volt könnyű reggel felkelni (utálok korán kelni) stb., amikor megláttam a papírhalmazt az asztalomon, ami várt engem nagy szeretettel, üvölteni tudtam volna, ehelyett higgadtan szépen lassan aprólékosan nekiálltam.
Aztán rá kellett jönnöm a mai nap, h utálom a sunyi alattomos rosszindulatú embereket, amilyen is az én „kedves kolléganőm”. Ugyanis az történt a távollétem alatt, h ez a dög elhordott mindenfélének a főnöknek, természetesen rossz szándékkal, mert szegénynek nem volt gyerekszobája és emiatt is lehet, h én vagyok a hibás. A főnök ezekre a „megjegyzésekre” persze rögtön reagált ma nekem, aminek az lett a vége, h drága kolléganőmet sikerült az első napomon úgy de úgy kiosztanom, h ….
Erre a reakció a főnöktől, hagyjam az egészet, a dög ilyen és ilyen is marad, néha vele sem a legmegfelelőbben beszél, de ezen már se én se ő nem tudunk változtatni és ő persze nem is akar. Mindegy azért jól esett kiüvöltenem magamból. De csak azért, h tudja hol a helye. És ha van valami problémája, akkor azt nekem mondja meg, mert ha valakitől még egyszer bármit visszahallok, nem ússza meg ennyivel.
Főnök persze még azzal jött, h a dög Ikrek (horoszkóp szerint), na és? Én meg Oroszlán vagyok…Szóval, h az Ikrek jegyűek nagyon szélsőségesek és a viselkedésüket nem lehet kiszámítani. Erre mondtam, h szerintem ezt nem így hívják, hanem úgy, h kétszínűség és féltékenység. Mert persze a dög a szemembe mosolyog, aztán mikor nem számítok rá hátba támad. Ez egy álnok kígyó. Mindegy is szerencsére nem vagyunk egy kategória és szerencsére nekem volt gyerekszobám.
Azért most megkérdezném kedves Olvasóimat, h vajon tényleg ez lenne jellemző az Ikrek jegyűekre? Nem vagyok asztrológus…
Mindezek mellé ma még jött az ÁNTSZ is. Hurrá! Lehetett puccba vágni az irodát. De azért megúsztuk a bírságot, ami szerintem tök jó.
Aztán hab a tortán még, h hazafelé jövet felsővezeték szakadás volt a HÉV-en, ezért buszozhattam hazáig a tömegbeJ.
És még nincs vége…A Generalitól kaptam ma egy levelet, melyben közölték, h az életbiztosításom még nincs kifizetve, holott én már júniusban befizettem, tehát holnap mehetek be hozzájuk és reklamálhatokJ.
Csak ennyi történt maJ.
Most már röhögök az egészen, de akkor abban a pillanatban nem volt ennyire nevetséges a szitu.
Nagyon elfáradtam, azt hiszem lassan lefekszem aludni, h holnap ismét újult erővel kezdhessem a napotJ.
Pusszantás Mindenkinek!
Újra itthon
2009 augusztus 17. | Szerző: Sharon
Ismét itthon vagyok a megszokott kis környezetemben, azért azt nem mondhatnám, hogy ki vagyok pihenve, de általában nyaralás után mindig fáradtabb vagyok, mint mielőtt elmentem.
Szóval eltelt 1 hét és kibírtam internet nélkül, ill. volt internet csak nem néztem beleJ (néha szemeztem a laptoppal és aztán elhessegettem a gondolatot), mert ezt határozottan megfogadtam, hogy nyaraláskor semmi olyat nem csinálok, amit itthon. Bár ez sem teljesen így történt, mert azért kellett mosogatnom v. főznöm, de az ott valahogy más.
Az első nap rögtön nagy meglepetés várt szó szerintJ. Mint már említettem svéd rokonaink is ott voltak (összesen 3 hetet) a Balatonnál, de most kivételesen 6-an jöttek, eddig kb. 3-an, na mindegy szóval ők úgy ahogy voltak elfoglalták az egész házat, így nekünk párommal sátorozni kellett a kertben (mókás volt), míg ők nem mentek el (mert 13-án már mentek haza. Igazából nem tudtuk, hogy ilyen sokan lesznek, ezért még a nővéremet is vittük, aki végül az autónkba aludtJ. Sebaj, megérkezvén a sátort kellett felállítanunk. Szerencsére egyszerű volt és miután végeztünk jutott időnk fürödni is, nagyon kellemes volt akkor a víz és elég nagy hullámok voltak, tehát estig a strandon lustálkodtunk.
Éjszaka nagy vihar jött és kb. hajnali 4-ig biztosan esett az eső, tök jó volt a sátorban egy életre megutáltam. Reggel kialvatlanul keltem fel és fájt mindenem, szinte alig aludtam, felhős is volt az ég ezért nem sok mindent lehetett csinálni, strandolni semmiképp, ezért 13h-ig aludtam, majd elmentünk az egyik szállodába wellnessezni. Na, ez már sokkal jobb volt, a finn szauna közel 100fokos volt és voltam még só kamrába, jégkabinba, gőzkabinba, teljes kényeztetésben volt részünk a végén hátmasszázzsal megspékelve a dolgot. Közben rengeteget úsztam nagyon sok medence volt, ami nem jellemző rám, hogy uszodába úsznék…A legjobban a pezsgőfürdő tetszett, de az meleg vizű volt. Ezzel el is ment a nap, este hazaérvén készítettünk egy pár szendvicset, majd séta séta séta…Füreden borhetek vannak, ezért ittunk is rendesen, na nem voltam részeg, de megkóstoltam egy pár fajta bort, igazán a must ízlett a legjobban, amibe alig volt alkohol. A Kisfaludy színpadon néptáncosok voltak, pontosabban a Veszprém Táncegyüttes adott egy órás műsort, hát persze, h azt megnéztük, nagyon ügyesek voltak és tetszett láttam olyan elemeket, melyek számomra is újak voltak, ez már szakmai ártalom, h nemcsak a műsort nézem, mint néző..hehe. Este a sátorban alvástól egy kissé elment a kedvem, de szerdán már talán nem voltam olyan álmos.
Szerdán sem volt túl jó idő, eléggé felhős volt, néha sütött ki a nap, ezért kirándulni mentünk Tihanyba. Sokan voltak. Aztán olyan meleg lett, h egyszer csak kisütött a nap és égetni kezdte a bőrömet, na akkor már nem volt kellemes a séta az apátságnál, ezért úgy döntöttünk, h visszamegyünk Füredre napozni. Hát Füreden felhős volt még mindig aztán jött egy esőfelhő is, ennyit a napozásról. Este persze megint róttuk a köröket és ittunk bortJ. Láttunk sok-sok zenészt a színpadon, akik karibi zenét játszottak, még salsáztam is egyet.
Csütörtökön nővérem estefelé hazament vonattal és a svédek is mentek, mert péntek hajnalban indult a gépük. Végre megint kisütött a nap és tudtunk fürödni is, bár eléggé lehűlt a víz elsőre azt hittem nem fogok tudni belemenni, aztán mégis sikerült. Az arcom jól megégett, mert azt gondoltam, h nem süt annyira a nap, nem kenem be minek. Háát így jártam. Este már nem volt velünk nővérem egy kicsit hiányzott, megmondom őszintén a svédek annyira nem. Utoljára mikor találkoztam velük, sokkal barátságosabbak voltak, most kisajátították maguknak az egész házat, mintha ők lennének a tulajdonosok. Mindegy este végre már a házban aludtunk, ez nagy öröm volt akkor.
Pénteken nem mentünk sehova, megint felhős volt az ég. Grilleztünk húst a kertben, nagyjából ezzel el is ment a nap, mivel délbe keltünk fel. Este a szokásos borfalu majd séta.
Szombat-vasárnap strandolás végre megjött az igazi jó idő. Esténként borfalu és sétaJ. A strandon jókat kajáltunk minden olyat, ami egészségtelen. De hát csak egyszer élünk, minden pillanatot ki kell használni. Készítettünk jó sok képet is, meg videót.
És most ismét itthon. Hiányzott a cicánk, őt nem vittük, még ő hiányzott volnaJ, és akkor teljes lett volna a család.
Remélem Mindenki jól van és élvezi a nyarat! Már nemsoká vége…
Most szépen sorjában megnézem kivel mi történt 1 hét alatt.
Addig is sok puszi Mindenkinek,
Sharon
Szabadságon…
2009 augusztus 8. | Szerző: Sharon
Eljött a szabadság ideje!
Nagy nehezen elengedtek 2 hét szabira. Ilyen még nem volt az életemben, hogy 2 hetet egybe nyugisan eltöltsek.
10-én irány B.füred!!!:) 1 hetet töltünk ott a Kedvesemmel, lesz ünneplés kirúgunk a hámból. A svéd rokonok is megérkeztek már, így a nyelvet fogom tudni gyakorolni. Jó sokan leszünk, de legalább nem lesz unalmas. Megpróbálok majd nem gondolni semmi itthoni dologra, végül is pont ez a lényege a kikapcsolódásnak. Remélem kellemes időnk lesz és fürdünk ezerrel.
Aki szabadságon lesz, Mindenkinek kellemes pihenést, aki pedig munkával tölti az elkövetkezendő napokat, azoknak jó munkát kívánok!
Életem része 11.
2009 augusztus 5. | Szerző: Sharon
Tegnap véletlenül összefutottam egyik volt tanítványom Édesanyjával, aki örömmel újságolta el, hogy a kislányát végül felvették a Balett Intézetbe és most odajár. Nagyon büszke volt a tekintete.
Jaj, igen most jut csak eszembe, hogy még a tanításról nem is írtam. Igazából, mivel nem vagyok tanár, ezért erről nem szoktam beszélni. Ez úgy volt, hogy az én kedves barátnőmet, G.-t helyettesítettem 4 hónapig, Ő egyébként tényleg tánctanár és balettot oktat a mai napig is. Szóval Őt felkérték, hogy táncoljon szólót az egyik darabban és persze elvállalta így részt vett egy turnén, ami 4 hónapig tartott. Kerestek helyette valakit az Intézetbe és kedves Barátném engem javasolt nagy örömömre. Nagyon nem akartam elvállalni, mert nem volt még ilyenben részem, és ha elszúrtam volna valamit, az nagyon bántott volna, aztán hát rábeszéltek, de tényleg kellett győzködni engem sokáig!
A gyerekek nagyon édesek voltak, 10-14 év közöttiek. Sokak álma volt a Balett Intézetbe való bekerülés és aztán a hivatásos tánc. Rengeteg erőpróbán vettek részt. Míg nem ment ki G. külföldre, addig bejártam én is az óráira ezzel látva, hogy ő hogyan is csinálja, mi után mi következik stb..A végén már úgy ment, mint a karikacsapás. Végül eljött az első órám…nagyon izgultam, főleg amiatt, hogy vajon nekem is szót fogadnak-e majd a „növendékek”. G. azt javasolta, hogy csak mindent csináljak úgy, ahogy velem is csinálták anno ennyi idős koromban.
Hát ezt nem kellett volna mondania, elkövettem azt a hibát, hogy ÉN parancsolok. Azt csináltam velük, amit régen velem is csináltak a Mestereim, akik mellesleg Kossuth-díjas előadóművészek voltak, ÉN hozzájuk képest egy senki. Tehát nem tűrtem, ha az óráimon dumáltak, erre nagyon allergiás voltam továbbá minden óra előtt kiköpettem a rágót, ha valaki késett 5 percet nem jöhetett be. Az utóbbit aztán nagyon megbántam, az egyik anyuka könyörgött, hogy engedjem be a kislányát legközelebb az órámra, mert szegény csak így ér ide az iskolából 10-15 perc késéssel. Ez baromi rossz érzés volt, és akkor jött egy „katt”, hogy vajon ki vagyok én nekik, hogy bármit is megszabjak én csak egy kis helyettesítő ember vagyok és örülhetek, hogy megkaptam ez a feladatot. Mindig úgy szólítottak: „Mester”…nem is tudjátok, hogy ez mennyire önbizalom növelő volt…
Gyorsan eltelt ez a 4 hónap. Nagyon szép volt, jó rá emlékezni. Az én szemembe csak egy igazi tehetség volt (mindenki tehetséges volt, de igazán csak egy tűnt ki közülük), az a kislány, aki mindig már fél órával az óra előtt gyakorolt lelkesen és emiatt én is siettem be, nehogy kárt tegyen magában. Az a kislány, aki kb. 11 évesen elhatározta, hogy csak balerina lesz, semmi más. Az a kislány, akinek példaképe a tanárai voltak és tisztelte őket. Az a kislány, aki a szigorú szabályaimat is díjazta és emiatt sok ellenséget szerzett.
Ő volt az a kislány, akinek az Édesanyjával tegnap találkoztam…
Elköszönvén egymástól az anyuka megköszönte a sok fáradozást, amit a gyermekéért tettünk. Erre csak ezt feleltem:
„Dicsőség számomra, hogy 4 hónapig oktathattam.”
Depynek!
2009 augusztus 4. | Szerző: Sharon
A kodependencia fogalma
Tágabb értelemben véve a kodependenciát úgy is meghatározhatjuk, hogy emberektől, viselkedéstől vagy dolgoktól való kényszeres függés. Kodependencia azon a téves feltételezésen alapszik, hogy megpróbál belső érzéseket uralni azzal, hogy rajta kívül álló embereket, dolgokat és történéseket kontrolál. A kodependens számára a kontrol vagy a kontrol hiánya, a tehetetlenség központi kérdés az élet minden területén.
A kodependens ember nagyon könnyen függővé válik egy másik személytől. Ebben a kapcsolatfüggő kodependenciában a függő személy annyira beleolvad a másik emberbe, hogy szinte már vele azonosul – önazonossága összemosódik a másikéval. Élete kizárólag a másik körül forog, a másik személye és problémái minden figyelmét lekötik.
Ráadásul a kodependens olyanná válhat, mint a „megvadult” porszívó, nem csupán a másik embert vonzza magához, hanem bármilyen más szert is (főként alkohol, drogok) vagy dolgokat – pénzt, ételt, szexet, munkát. Folyamatosan küzd, hogy a benne lévő hatalmas érzelmi vákuumot betöltse.
A kodependens tíz jellemzője
A kodependens embernek legalább egy kényszeres viselkedése van, de lehet több is.
A kodependenst fogva tartják és sokszor meggyötrik azok a dolgok, amelyek gyermekkori családjában nem működtek.
A kodependens önbecsülése nagyon alacsony (és nagyon gyakran éretlen a jelleme is).
A kodependens meg van róla győződve, hogy boldogsága másoktól függ.
Pont ezért a kodependens túlzott és indokolatlan felelősséget vállal másokért.
A kodependens társával vagy a Nélkülözhetetlen Másikkal való viszonya mindkettőjük számára nagyon káros és egyáltalán nem kiegyensúlyozott.
A kodependens a tagadás mestere és „kiválóan” elfojtja az érzelmeit.
A kodependens olyan dolgok miatt aggódik, amelyeket nem tud megváltoztatni, ennek ellenére mégis megpróbálja.
A kodependens életét szélsőségek jellemzik, hullámvölgyekkel küzd.
A kodependens folyamatosan keres valamit, ami nagyon hiányzik az életéből.
Melyek a kodependencia ismérvei?
Önmagammal kapcsolatos jó érzéseim kizárólag a másik szeretetéből fakadnak.
Önmagammal kapcsolatos jó érzéseim kizárólag a másik elismeréséből fakadnak.
A másik személy harcai kihatással vannak az én békességemre is. Minden idegszálammal azon vagyok, hogy megoldjam a másik problémáját és enyhítsem fájdalmát.
Minden figyelmem azon van, hogy a másik személy tetszésére legyek.
Minden figyelmem azon van, hogy a másik személyt védelmezzem.
Önbecsülésem abból táplálkozik, hogy megoldom a másik problémáit.
Önbecsülésem abból táplálkozik, hogy enyhítem a másik fájdalmát.
Félreteszem saját hobbimat és érdeklődésemet. Minden időmet a másik hobbijának és érdeklődésének szentelem.
A másik öltözködését, megjelenését az én vágyaim irányítják, mivel úgy érzem, hogy rám vet jó fényt az ő megjelenése.
A másik viselkedését a saját vágyaim irányítják, mivel úgy érzem, hogy a viselkedése rólam szól.
Nem vagyok tudatában a saját érzéseimnek, mivel a másik érzései uralnak.
Nem tudom, hogy én mit akarok, mert megpróbálom kitalálni, hogy ő mit akar, és nem kérdezem a véleményét. Valójában csak a feltételezéseimre hagyatkozom.
Minden jövőről alkotott álmom a másikhoz kötődik.
Az elutasítástól való félelmem irányítja mindazt, amit teszek vagy amit mondok.
A másik haragjától való félelmem irányítja mindazt, amit teszek vagy amit mondok.
Folyton valamit ajándékozok neki, mert ettől érzem biztosnak a kapcsolat fennmaradását.
Másokkal való kapcsolatom lassan elhal, mert kizárólag a másik személyre koncentrálok.
Minden értékrendemet feladom azért, hogy a számomra legfontosabb személyhez kapcsolódhassak.
Saját véleményemnél sokkal nagyobbra tartom a másik véleményét vagy azt, ahogy ő tesz dolgokat.
Saját életem minősége egyenesen függ a másik életétől.
A kodependens viselkedésformák:
Tagadó viselkedés:
nehezemre esik felismerni saját érzéseimet;
alábecsülöm, eltúlzom, torzítom vagy tagadom igazi érzelmeimet;
teljesen önzetlen és mások jólétéért felelős személynek látom magam;
szó nélkül hagyom, hogy mások kihasználjanak;
úgy gondolom, hogy mindig odaadónak kell lennem, nem törődve saját jólétemmel;
nem tudok magamról gondoskodni, másokért viszont túlzottan felelősséget vállalok saját egészségem rovására is.
Kisebbségi érzés
a másik személyt és az ő helyzetét nagyon is nagyra tartom, ellenben magamat és saját dolgaimat lebecsülöm és háttérbe szorítom;
nehezemre esik döntéseket hozni;
saját gondolataimat, szavaimat és tetteimet kegyetlenül bírálom és mindig mindennel elégedetlen vagyok;
szégyenkezve fogadok minden dicséretet és elismerést;
nem kérek segítséget másoktól, nem nevezem meg kívánságaimat vagy szükségeimet, betegesen vigyázok arra, hogy „ne legyek mások terhére”;
mások véleménye sokkal fontosabb nekem, mint a saját gondolataim, érzéseim vagy viselkedésem;
nem tekintem magam szeretetreméltónak és nem becsülöm magam;
nem formálok jogot semmihez, mert méltatlannak érzem magam hozzá.
„A kodependens személy mindig a másikat helyezi előtérbe és nem magával törődik”
„A kodependens személy mindig odaadó”
„A kodependens személy feláldozza magát”
Hát nem hasonló kicsengése van a fenti állításoknak? Hogyan tehetünk akkor különbséget a mindkét fél számára egészségtelen kodependencia, és az érett hit egészséges cselekedetei között.
A szolgáló élet és a kodependencia közötti különbség számos formában megmutatkozik.
A különbség abban van, hogy mit miért tesz az ember.
Vigyázat! Helyes cselekedet mögött a szív motivációja lehet helytelen.
Érdemes feltenni a következő kérdéseket:
– Vajon a személy miért adja magát a másikért és miért szolgálja a másikat? Nem azért-e, mert enélkül értéktelennek és haszontalannak érzi magát?
– Vajon miért tesz a másik érdekében? Nem azért-e, mert mindenképpen tetszelegni, megfelelni akar a másiknak?
– Vajon nem bűntudatból vagy félelemből cselekszik-e? Nem pedig őszinte törődéssel?
– Vajon nem saját kielégítetlen szüksége hajtja-e arra, hogy szükség legyen rá? (Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a másik személyt használja saját hiányérzetei betöltésére, a segítséget adó számára a segített válik a segítség tárgyává ahhoz, hogy a segítő saját célját elérje, és jól érezze magát.)
A szolgálat tudatos döntés. A tudatos ember cselekszik, a kodependens reagál.
A kodependens viselkedése függő viselkedés és nem kiegyensúlyozott. A függőség uralja a személyt és az ilyen ember nem ura saját életének.
A kodependens nem érzi saját határait. Nem megfelelőképpen segít másoknak (a másik személyt is társfüggővé teszi, és nem segíti hozzá az önállósodáshoz). Nehezen húzza meg saját határait és megengedi másoknak, hogy egészségtelenül közel kerüljenek hozzá.
A kodependens saját értékesség érzetét abból nyeri, hogy másoknak segít.
A kodependensnek nagyon nehéz kiegyensúlyozott életet élnie. Saját maga elhanyagolása árán foglalkozik másokkal, és ez saját egészsége rovására is mehet.
A kodependens segítségnyújtásban nincs öröm.
A kodependenst saját belső kényszere hajtja.
Idézet Dr. Robert Hemfelt, Fank Minirth, Frank Meier: A szeretet választható c. könyvéből
Születésnapomra…
2009 július 29. | Szerző: Sharon
Boldogságos születésnapomra:):
Túl vagyok az életem delén,
Túl jutottam ötvenhatnak felén!
És túl vagyok már a nehezén,
Jobb lesz, mint az elején!
Ne gondolok a rossz napokra,
Csak a vidám holnapokra.
A pozitív szemlélet,
Vidámmá tesz sok évet.
Itt van a pohár esete:
Hogy félig üres, vagy félig tele.
Nézhetem ezt így is, úgy is,
Lehetek vidám, lehetek bús is.
Elküldöm a bánatot kirándulni,
Senki sem fogja hiányolni.
Megy a bánat messzire,
Reméljük, hogy örökre!
Vidám vagyok, és nevetek nagyot,
Elűztem a búbánatot!
Varázsló én nem vagyok,
De kívánok szép napot!
/Lupsánné Kovács Eta nyomán/
Ismét rájöttem, hogy nem ér semmit a művészet…
2009 szeptember 11. | Szerző: Sharon
Tegnap előtt ismét jelentkeztek, mármint a színháztól.
Ma reggelre beszéltem meg a találkozót a második fordulóval kapcsolatosan. Igazából ez egy interjúféleség volt, azt akarták megtudni, hogy tényleg komolyan érdekelne-e a dolog, mert ha most kiderül még az elején, hogy mégsem, akkor nem is kell elmennem a 2. meghallgatásra.
Szóval ma reggel történt. Nem voltam nagyon izgatott csak egy kissé vert a szívem, amikor odaértem, hogy vajon mi ez az egész. A telefonba elmondták, hogy egyelőre ez most még egy elbeszélgetés lesz.
Szépen elkezdték taglalni, hogy legközelebbre csak azokat hívnák vissza, akik el is tudják vállalni biztosan. Mondtam nekik, hogy jelenleg én teljesen mást csinálok, nem vagyok hivatásos táncos, van munkám, de mára már nem a táncból élek. Elmondták, hogy rendkívül képzett vagyok látszik, hogy jó volt a koreográfusom (akit egyébként ismernek). Minden elismerés stb… A lényeg, hogy sajnos a próbák idejét nem tudják megváltoztatni, tehát az marad (hétfőtől szombatig 10-14 –ig). Bár tudják, hogy ez csak olyanoknak felel meg, aki pl. jelenleg nem dolgozik vagy éppen hivatásos és elengedi az együttes. De csak igazából 3 hónapjuk van erre az egészre, meg kell őket, hogy értsem. Persze világos értem én. Csak mondtam, hogy nem hiszem, hogy elengednének a jelenlegi munkahelyemről 10-14ig, minden nap. Aztán most jön a legdurvább része, rátértünk az anyagiakra. Ők erőltették. Én nem akartam velük ilyesmiről beszélni. De ha szóba hozták, hát miért ne. Kérdezték, hogy mennyi az az összeg esetleg, amiért én hajlandó lennék táncolni. És utána a darabban szerepelni. Mondtam egy összeget, erre majdnem elkezdtek nevetni. De hát ettől alább nem tudok menni. Majd ők is ajánlottak egy NEVETSÉGES összeget, mert ez az, és mondták, hogy kapok hétfőig haladékot. Akkor ismét hívni fognak. Ja és persze az egész még nem biztos, mármint, h tuti bekerülök…De azért ha lehet hagyjam ott az állásom, hehe.
Szóval azt javaslom, aki a művészetre adja a fejét, hogy vagy verje ki a fejéből nagyon gyorsan vagy szerezzen egy olyan hátteret magának, hogy nem számít, hogy mennyit keres.
Mert ebből megélni nem lehet, a francba most ismét eszembe jutatták.
Szerintem ezek után nincs értelme, minek is???
Oldal ajánlása emailben
X