Visszatekintés

2010 január 2. | Szerző: Sharon |

 

Szóval a január nem volt valami derűs, sajnos fel kellett vennünk jelzáloghitelt, amit a mai napig nagyon bánok, hogy megtörtént. De nem volt más választás. Még 9 év van hátra, remélem gyorsan elrepül és zökkenőmentes lesz. Aztán bekövetkezett az, amire egyáltalán nem számítottam, január végén megszűnt a munkahelyem és emiatt munkanélkülivé váltam (erről az időszakról nagyon nehéz írnom). Ekkor éreztük meg igazán, hogy mi is az a hitel…

Szerencse a szerencsétlenségemben, hogy áprilisban már el tudtam helyezkedni és most elismerik és megköszönik a munkámat (ezt régebben egyáltalán nem éreztem). Bár ha találnék jobbat, több pénzért, biztosan váltanék. De egyelőre ezt most úgy érzem, nem tehetem meg. Párom is keményen dolgozik, nem hagyhatom cserben. Meg aztán úgy gondoltam én ezt a jelzáloghitelt is, hogy áh, mi ezt simán tudjuk fizetni, hát sajnos nem így van, ill. sok lemondással jár az, hogy fizetni tudjuk.

Aztán májusban párommal hoztunk egy rossz döntést, persze ez csak utólag derült ki, hogy nem volt valami jó, lecseréltük az autónkat, melyet aztán a sok szervizelés miatt el kellett adnunk novemberben. Jelenleg egy másik autót még tudtunk a pénzből venni szerencsére. Az a baj ezzel az autó dologgal, hogy páromnak nélkülözhetetlen, mert hajnalban jár haza a munkahelyéről, ugyebár a vendéglátás már csak ilyen. És sajnálnám, hogy ha mindig éjszakai járatokkal kellene haza jönnie.

A nyár sem volt olyan, mint az eddigiek. Szinte minden évben el tudtunk menni külföldre nyaralni, most nem így lett (ez is pl. egy lemondás volt a hitel miatt). Alapvetően nem volt semmilyen ez a nyár, nem volt olyan mozgalmas, mint amilyen szokott lenni. Persze voltak nagyon szép pillanatok, emlékek.

Ősszel jöttek a betegséges időszakok, szinte minden családtagomat utolérte valami nyavalya, na de ezekről már írtam eleget korábban.

Viszont amiről még nem esett szó, a karácsony és a szilveszter közötti időszak. Hát 24-én gőz erővel készültem, meg előtte is csinosítgattam a lakást, mert ugye 26-án jöttek a vendégek, csak a közeli családtagok, de így is összesen 15-en voltunk (beleértve a macskát is).  Annyira jó volt megvendégelni őket, nagyon jól esett. Persze a készülődés mindig fáradtságos munka, meg ennyire embert kiszolgálni nem volt semmi, de örülök, hogy 2009-ben én és Kedvesem lestük minden kívánságukat. Ami még közbe jött (és ez nem kellett volna, nem hiányzott egyáltalán) az az, hogy a bölcsességfogam nagyon begyulladt 25-ére és emiatt 26-án még az ügyeletre is mentünk Kedvessel, de mindegy is, mert jól érezte magát mindenki aznap délután és nekem csak ez számít. Bár nem volt valami kellemes így fogfájással csinálni a dolgokat, de túléltem. Most antibiotikum kúrán vagyok, és talán ha lemegy a gyulladás, ki fogják húzni a jövő héten. Majd úgyis megírom.

Dec. 27-én elutaztunk Kedves szüleihez Balatonfüredre. Nagyon kellemes volt az idő és jól kialudtam magam végre. A fogfájásom addigra csillapodott. Jókat ettünk és ittunk.

Dec. 30-án vissza kellett jönnünk Pestre. Mivel Kedvesem 30-án és 31-én és 1-én is dolgozott sajnos, de ezt én már megszoktam, ill. hozzá kell szoktatnom magam, hogy ilyen ez a vendéglátás. Mindegy most majd pihen.

Én jan. 4-én kezdek ismét a munkahelyen. Iszonyat hamar elment ez az év, az idő csak repül. Itthon voltam 2 hetet és nem is érzem, hogy ennyi lett volna.

Nem szoktam összegezni az éveket, de egy nagyon fontos tanulsága volt ennek az évnek számomra: a megpróbáltatás éve volt sok felelősséggel és ehhez hozzájárult némi szerencse is. Egyre jobban rájövök arra, hogy nem vagyok az a kisgyerek már és sokszor kell okos megfontolt döntéseket hoznom. Szerencsésnek érzem magam, hogy támogatnak, és nem vagyok egyedül.

Arra is rá kellett, hogy jöjjek újra és újra, hogy a legfontosabb az életben mégiscsak az egészség, persze a boldogság mellett. 2009 év vége felé nagyon nagy szerepe volt az életemben az egészségnek, hogy mindenki egészséges legyen, ezt kívánom!!!

Fogadalmat nem szoktam tenni, talán a fogyókúrázás terén kéne fogadalmat tennem, ha tennék, de nem fogok, mert úgyis minden magától jön. Talán ez a problémám is egyszer megoldódik.

Egy fájó pont van még számomra és ez a tánc. Ebben az évben már nem táncoltam, nem voltak fellépések és a többiekről sem tudok igazából semmit (kb. fél éve beszéltem néhányukkal). Mindenki éli világát, sokan szültek gyermeket, vagy éppen azt tervezik, de valahogy eltávolodtunk egymástól és ez elszomorít, hogy a rohanó világban egyszerűen megfeledkezünk a másikról és észre sem vesszük.

Szóval, ha tehetitek, és nem sajnáljátok az időt, az energiát, ne hagyjátok csak úgy elveszni mindazt, ami egykor fontos volt. Én úgy érzem elvesztettem és ez most nagyon hiányzik. Nemrég azt mondtam a sógornőmnek, hogy táncoltam 18 évig! és nem azt, hogy táncolok 18 éve…

Lassan befejezem, mert főznöm is kell valamit és aztán takarítok még.

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK BOLDOGABB ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!!

Sharon