Édesapám...

1.0Sharon naplójahttps://sharon.cafeblog.huSharonhttps://sharon.cafeblog.hu/author/Sharon/Édesapám... Sajnos szüneteltetnem kell a tornát most, mert Édesapám kórházba került a szívével vannak ismét gondok és nem tudom mi lesz a vége. Most a családom az első és mellettük a helyem. (Bár fogyás terén jól állok, idegi alapon lefogytam már 3 kilót). Minden nap megyek látogatni. Jelenleg nem bíztatnak az orvosok bennünket, de amikor 5 évvel ezelőtt 3 infarktusa volt Édesapámnak (24 órán belül), akkor sem voltak valami bizakodóak. Ebben bízom, hogy megismétlődik ismét, hogy felépül és minden rendben lesz. A remény hal meg utoljára…szokták mondani. Hiszek a csodában, mert az, ami 5 évvel ezelőtt történt vele, az egyenlő a csodával vagy egy olyan megmagyarázhatatlan dologgal, amit a mai napi napig nem értek. Bár egyfolytában arra gondolok, ami 5 éve történt, itt van előttem és hallom a fülemben, ahogy az orvos azt mondja a távozásunk előtt:<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> - Ha minden jól megy, még 5 évet bírja a szíve…<o:p></o:p> Akkoriban szív katéterezték rögtön azonnal, hétvége volt emlékszem senki nem mehetett haza, mert ügyelet volt. Életmentő műtétet hajtottak végre. Az első infarktust reggel otthon kapta, a másodikat akkor, amikor vitték a kórház felé a mentőkocsiban, a harmadikat a kórházban este.<o:p></o:p> Azt mondták 5% esélye van, hogy túléli. Aztán napról-napra jobban lett és nem hazudok, de 10 nap után kiengedték az intenzívről, de még 3 hetet bent tartották és utána otthon volt majdnem 1 hónapig, majd levitték Balatonfüredre, rehabilitációra. Az infarktus után cukorbeteg lett és jelenleg is inzulinozza magát, akkoriban otthon kísérleteztük ki nála mi (nem az orvosok a kórházban), hogy melyik fajta inzulinra nem kómál be. Nevetséges.<o:p></o:p> De szerencsére nem történt akkor baj, hála az Égnek! A munkát teljesen abba kellett hagynia, ez nagyon nehezen ment neki. Ő, aki egész életében a munkájának élt (építész volt), egyszer csak megszűnt ez az állapot, de hát túlhajtotta magát és folyton kihasználták, no meg persze a sok fizikai munka…<o:p></o:p> Azóta nyugdíjas. Remélem, még tudja élvezni ezeket a perceket.<o:p></o:p> Persze most is mindent megteszünk az Ő érdekében, és úgy látom, hogy az orvosok is…csak győzzük pénzzel!<o:p></o:p> Ezt leszámítva jól vagyok, már amennyire jól lehetek. Párom mindenben támogat, munkámat nem igazán tudom ellátni emiatt, ezért gondolkodom egy kis kényszerszabin (betegállomány formájában). Rendes szabit már nem nagyon tudok kivenni az idénre, mert kell tartogatni év végére, amikor leáll a cég teljesen. De még lehet, hogy így is el kell mennem majd fizetetlenre vagy akkor is kiíratom magam. Nem szokásom ilyet csinálni, és még sosem csináltam ilyet, a derekammal biztosan bármikor felvesz az orvos, persze most idegi alapon vennének fel.<o:p></o:p> Kaptam nyugtatókat, valamelyik este bevettem egyet, de másnap nem bírtam fent lenni és nagyon rosszul voltam tőle. <o:p></o:p> Hát ezek vannak, összességében szenvedek, de kezdek ám hozzászokni, nekem ezt adta a sors.<o:p></o:p> Remélem Mindenki jól van!<o:p></o:p> Vigyázzatok egymásra és a Családotokra!<o:p></o:p> Nekem ezt még úgy tanította Édesanyám, hogy a Család az első…<o:p></o:p> És Mindenkinek csak egy élete van ezen a földön…<o:p></o:p> Sharon<o:p></o:p> rich