Ismét itt vagyok. Blogot már régen írtam, de olvasgattalak benneteket. Lezárulni látszódik a rossz időszakom, legalábbis amióta nem írtam nem történt velem olyan nagyon rossz dolog. Ill. tegnap elromlott a mosógép, de azt ugyebár meg lehet javíttatni. Hehehe…
Nem is tudom, hol kezdjem. Szerencsére Mindenki meggyógyult körülöttem és remélem ez így is marad. Apukám túlélte a sok műtétet, a hétvégén jött haza Balatonfüredről, a rehabilitációról, nekem őt hozta a MikulásJ. A kardiológus szerint nagyon erős szíve van, az orvos nem is ismer olyan embert a környezetébe, aki ezt mind túlélte volna, szóval „Apám a hős”. Még előttünk áll jó pár kontroll, de szerintem most már nem lesz baj. Segítjük és támogatjuk őt amennyire csak tudjuk. És van még egy meglepő dolog: a legutóbbi kontrollra én kísértem el Apukámat, már teljesen tiszta ideg voltam, mert a doki állandóan csak azt kérdezgette, hogy nem-e fáj, v. feszít valami ill. nem-e érez valami furcsát Apám a szíve tájékán, már teljesen kivert a víz engem, amikor megszólal a drága doktor úr, hogy egyszerűen nem érti. Na, akkor voltam csak igazán kész, rögtön csinált is szívultrahangot meg nézegette, amikor végre kinyögte, hogy olyan jól sikerült a műtét, hogy Apám szívén nem is látszik, hogy infarktusa volt. Hát tuti lehetett hallani, hogy megkönnyebbültem. Tehát így állunk, ami szerintem iszonyú jó dolog. De azért nem volt könnyű ez az időszak, nem kívánom senkinek.
Munkahelyem a régi és az év végi hajtás miatt sok munka van. Gondolom ezzel nem mondtam újat, ez mindenhol így van ilyenkor. Dec. 18-án fogunk utoljára dolgozni az évben. Akkor lehet, hogy lesz egy kis céges vacsora vagy ilyesmi még nem tuti a dolog, de mindegy is. Már várom, hogy pihenhessek. Sokat túlóráztam, fáradt vagyok, a családi okok is rátettek, remélem Karácsony tájékán tényleg tudok pihenni, mert nagyon rám fér. Bár most jut eszembe, hogy 26-án nálunk lesz idén a karácsonyi ünnepség, szóval készülődés lesz ezerrel. De sebaj, csak 2010. jan. 4-én kezdünk ismét. Karácsony után elutazom Kedvessel a szüleihez Füredre, na majd ott pihenünkJ. Ott ilyenkor úgysem lehet mást csinálni, olyan mintha atombombát dobtak volna le, hihihi…
Túl vagyunk Kedves szülinapján is, remek volt a wellness szálloda és nagyon örült a meglepinek. Kár, hogy olyan gyorsan eltelt az a 3 nap. Minden szupi volt, mindketten kikapcsolódtunk erre a kis időre. Hazafelé jövet persze eszembe jutottak a gondok és elkezdtem agyalni, hát ezt nem kellett volna, ez az én bajom. Rájöttem, hogy mindenki gondján-baján én akarok segíteni és én akarom megoldani, mintha nekem csak ez lenne a küldetésem. Persze most elsősorban a családra gondolok, de a legjobb barátaimmal is ilyen vagyok. Ha kérnek tőlem valamit, próbálom rögtön teljesíteni. Ez valahol jó, de emiatt olyan görcsös tudok lenni. Ezen kéne változtatnom szerintem, mert ez kihat a környezetemre is, pl. páromra…Lehet, hogy sokszor le kéne sz*rnom a dolgokat és nem felvenni. A stressz teljesen felőröl, érzem és ez hosszú távon nem a legjobb. Emiatt el is kezdtem szedni egy kis Magne B6-t és C-vitamint is előtte pedig nyomattam magamba az Echinacea cseppet immunrendszer erősítőként.
Szóval ezek vannak mostanában. Élem az életem Kedvessel és örülök, hogy vele igazán boldog vagyok, ez sem volt mindig így, mármint nehezen találtam Kedvesre és most, hogy mellettem van nincs is ennél jobb dolog az életben, nem igaz?! Bárcsak Mindenki rátalálna a boldogságra, úgy elszomorít, hogy sokaknak ez nem adatik meg. Ha pénz van és karrier, akkor a magánélet romokban hever, ha pedig boldogság van, akkor általában pénz nincs. Nagyon ritka az az eset, amikor mindkettő megvan. Nekünk sokszor kell nélkülöznünk Kedvessel, de mégis boldogok vagyunk…
Vigyázzatok magatokra!
Még jövök az idén,megígérem.
Sharon
Ui.: Kedves Eper! Köszönöm érdeklődésedet….nem is tudtam, hogy olvasol…