Edzés és a válogató…

2009 szeptember 6. | Szerző: Sharon |

Tele vagyok energiával…

A héten sikerült eljutnom háromszor a fitness terembe, aminek rendkívül örülök és a továbbiakban is tartani akarom ezt a tempót. Mert ha egyszer leállok, akkor az is lehet, hogy nem fogom tudni végig csinálni. Elgyengülök vagy ilyesmi…ezért most betegnek sem szabad lennem!!! Ezt programoztam be az kis agyambaJ.

Rendkívül sok tervem van, egyelőre úgy érzem, hogy véghez tudom vinni őket. Mindenhez nagy akaraterő kell ezt már a táncolás során megtapasztaltam. Még nem fogytam, de könnyebbnek érzem magam és ez által nem vagyok elkeseredett. A gyomromat próbálom nem leterhelni és tök jól megy, hogy 18 óra után nem eszem semmit, csak szénsavmentes ásványvizet iszom. Reggelente mindig megettem egy rántott csirkemelles szendvicset a munkahelyemen, ennek már vége és nem bánom. A büfés lány is mindig megszokta, hogy ad egy ilyen szendvicset, mondtam neki, hogy ennek most már vége, láttam az arcán a meglepődöttséget meg azt is, hogy mennyi pénztől esik elJ, de hát ez van nem szabad ugyebár..

Szóval most még nagyon lelkes vagyok meg minden. Egy kissé ma elkezdett fájdogálni a bal térdem, de ez még nem tántorít el a holnapi edzéstől.

Szombaton voltam a válogatón is. Sokan jelentkeztek és sorszámot kellett húzni. Nekem a 63 jutott (Anyukám szülinapi dátuma (06.03), mikor megláttam azt gondoltam nem hiszem el ez valami égi jel), reméltem szerencsét hoz. Szóval elkezdődött szépen sorjában a válogatás mindenkinek be kellett mutatkoznia, hogy miért jelentkezett és hogy mióta táncol ezek voltak többnyire a főbb kérdések. Közben választani kellett egy néptáncos ruhát (most nem tudom pontosan, hogy ezek a Vígszínház ruhái voltak-e vagy valahonnét hozták, ezt megkérdezve nem kaptam választ), amiben megjelenünk és azt a zsűri előtt a kiválasztott ruhában meg kellett jelenni. Sokáig tanakodtam és szerintem jól döntöttem, hogy kalotaszegi népviseletet választottam. Ha valaki nem látott még ilyet, akkor most tessék megnézni:

 

A viseltekben a VII. századi erdélyi úri díszítések, szabásformák találhatók meg. A legfelső alsószoknya be van rakva. Különleges színgazdagságának és díszességének köszönhetően a magyarság egyik legismertebb hagyományos népviselete. Ha jól megnézi az ember ezt nem kis munka felvenni. És a párta meg nagyon szorította a fejemet. De megdicsértek. Szóval sorra kerültem és jöttek a kérdések, először is azt kérdezték miért ezt a népviseletet választottam. Mire én, mert ez az egyik kedvencem és imádtam ezt táncolni. Erre ők és miért csak az egyik, van még ezen kívül? Mondtam igen a szatmárit is szeretem vagy a mezőségit, de mivel szatmári népviseletük nem volt és a mezőségit más vette fel ezért én ezt választottam. Ezen elmosolyodtak. Majd kérdezték azt is, hogy tudok-e kalotaszegi népdalokat, mondtam persze. Erre ők el is tudnám énekelni, most ha arra, kérnének? Mondtam igen, ha gondolják, eléneklem szívesen az „Ablakomba besütött a holdvilág” címűt. Mondták az jó lesz, azt ők is ismerik. Így hát minden zenekari kíséret nélkül elkezdtem énekelni és olyan jó volt a színház akusztikája, hogy nem is kellett mikrofon hozzá, oly hangos volt, hogy csuhajjJ. A dal így szól:

1.      Ablakomba besütött a holdvilág,

Az én Babám abba fésüli magát.

Göndör haját százfelé fújja a szél,

Köszönöm Babám, hogy eddig szerettél.

 

2.      Édes Rózsám, ha meguntál szeretni,

Szabad Néked más szeretőt keresni.

Adjon az Ég szebbet, jobbat nálamnál,

Nékem pedig csak olyat, mint Te voltál.

Ezt a dalt különösen szeretem, szerintem sok igazság van benne és sokan magukra ismernek. Furcsálltam, hogy először énekelnem kellett, holott néptáncosokat keresnek. De mindegy is, mert utána a tánc következett. Kérték, hogy forogjak egyedül a színpadon. Ezt rögtön gondoltam, hogy kérni fogják, mivel a kalotaszegiben a forgásnál nem szabad a „fejet a kapni”, azaz más táncoknál ez lehetséges, de ez tiltja, hogy mindig ugyanarra a pontra nézzen az ember, tehát erre nagyon kellett figyelnem, továbbá arra, hogy lejtett a színpad és ne dülöngéljek össze-vissza. Meg, ha valaki nem kapja a fejét (ez táncos kifejezés), akkor könnyen elszédülhet. Aztán jött egy fiúcska (azért írom így, mert olyan tejfeles szájú volt, azaz nem volt több 18-nál), akivel zenére táncoltam egy keveset. Hát ez is tetszett nekik. Majd annyi mindent kérdeztek még, hogy már nem is emlékszem, de tudom, hogy még magyarázkodnom is kellett, hogy miért tanultam mérnöknek és miért nem lettem hivatásos táncos, ezen sokáig filozofáltak, hogy szerintük a kettő nem fér össze, szóval a végén már alig vártam, hogy befejezzék és azt mondják, nincs több kérdésünk, elmehet.

Igazából nem szeretem én ezeket a pofaviziteket, mert úgy mérnek végig a tekintetükkel (közben néha mosolyognak), hogy úgy érzem, valami portéka vagyok és árulom magam…

A végeredmény jó is meg nem is. A jó hír, hogy továbbjutottam és lesz még egy forduló, aminek az időpontját még nem tudom. A rossz hír, hogy nem tudom, hogy elmenjek-e mert legeslegvégén kiderült, hogy minden nap hétfőtől szombatig 10-14 óra között vannak a próbák, amikor én ugyebár dolgozom. Tehát annyiban maradtunk, hogy majd jelentkeznek úgyis, hogy mikor lenne a következő „hiénatalálkozó” és akkor majd eldöntöm, hogy mit csinálok….

Hát ennyi történt.

Remélem Mindenkinek a legjobbakat és további szép estét!

Sharon

Ui.: És bevált a 63-as, köszi Anya!!!