Életem része 2.

2009 július 1. | Szerző: Sharon |

 Tehát végül megszerettem ezt az egész tánc dolgot….olyannyira, hogy 13 évesen jelentkeztem magamtól egy felvételire mindenki tudta nélkül…a cél egy előkészítő volt, ha valaki ezt sikeresen elvégezte, felvették automatikusan a Szakiskolába és hivatásos képzett táncos lehetett..

A TV-ben hallottam az egészről, hogy egy bizonyos T. Művészegyüttes felvételt hirdet 13-14 év körüli gyermekeknek. Persze egyedül aztán mégsem vágtam neki, beavattam a nővéremet. Meg muszáj volt egy felnőtt kísérő…akkoriban nővérem 24 körül lehetett. Emlékszem vasárnap volt..esett az eső. Rengeteg gyermek mindenütt, sokan az Állami Balett Intézetből spitz cipőbe!…labdába sem rúghattam…nagyon nagy volt az elvárás. A spárga alap volt, aki nem tudta megcsinálni be sem mehetett. Én akkor még nem tanultam klasszikus balettot, sima jazz-balett és néptánc alapokra építettem. Ott hallottam először ezt:

“Minden tánc alappillére a balett! Aki ezt nem tanulja, sosem lesz táncos!”

Túl voltam a felvételin, nem fűztem sok reményeket hozzá, persze nem sikerült…csalódott voltam és nem értettem, és nagyon gyerek még…üvöltöztem…toporzékoltam…a végén még sírtam is, most is nagyon érzékeny vagyok…ez nem változott.

Aztán a végén mondták:

– “Nem sikerült, de ne aggódj! Szeptembertől indul tanfolyam, téged a “B” csoportba tennénk.”

A “B” csoport az “A” csoport után jött. Az “A” volt a legjobb, de oda idősebbek 16-17 évesek jártak.

-“Köszönöm és megfontolom.”- válaszoltam. Nagyon elfáradtam aznap. Stresszes volt az egész nap és haza vágytam nagyon.

Otthon várt Édesanyám…aki, mint mindig bíztatott és megígérte, hogy járhatok oda szeptembertől…így is lett 2 éven át (13-14 éves koromban) két helyre jártam táncolni, vissza a megszokott általános iskolámba és híresebb, de annál kimerítőbb művésziskolába..nagyon kemény idők voltak ezek…

Hogy milyen is volt a művésziskola?

Ezzel folytatom legközelebb…..